Csalárd főnixkönny áztatta gyepre űzte megtévedt áldozatát a vad, s
Aranytól tündöklő égbolt álruhája alatt vacogtam én, egy másik vad.
Liliomra léptem mezítláb - a főnix elszállt, nyomában csak hamueső ért;
Ó, ha a felhővilág s szikrája előbb nem vakít el,
Dadoghatnám sóhaját a kerge űző jajveszékelésének. S bár
Álmot láttam: a Napisten lehelete óvta életre kelt menedékem határát, de
Sáros gúnyba űzte megtiport vadságom, mert sárga lett a liliom lábam nyomán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése