Még egy akroníma... És...
Fals bizakodás
Falról kapart, rohadt borsót vágott az ál-áhítat elém ma, mert
Üzér ő a szavakkal. S a mérget ismét szenvtelenül belakmároztam.
Sorra hány fogást tűzöl még? Netán már minden ígért étek elenyészett?
Tar lesz ez asztal, jóslatom bevégez’, az egzaktnak nincs értelme!
Beborult a Hajnal, hogy előtte fényével megvakítson, s az áhitattal
Együttesen, kipeckelve szemem, a létnek egy torz, de mégsem új arcot mutasson.
Megvillant ma ragyogása – bár orcája tündöklése ne fakó hamuvá változott volna!
Elém tárult mosolyráncaiban örömének férgei, s boldogságom mennybe szállt… Hacsak!
Nem kitépett szívemmel jár keringőt most pokolfajzat Lucifer és Beliál, s
Tetvekkel szórják be múltamat, s lészek sivatag, melyből vér száll alá.
Te! Ki áhitattal ragyogtattad be éltem hajnalát, midőn az éjszakából felocsúdtam!
Ember voltam, s feljebb emeltél… mivé lettem most, midőn az alkonyt te is elhoztad?!
Ráismertem félelmedre, titkaidra! Emlékezz hát, hittel mérgezett Hajnal, szép szavadra! S
Vedd epédbe mártott tekintetem, Sunnyogás! Suttogásod hitzúzó… FÁJDALOM, ÁRULÁS!!!
