Körforgás
Pandora lesz a neved, mely időtől csuklódban lüktetem.
Ezen óráktól szülte sötét titkát, csillagjegye ideálját.
Nihilbe torkollott az Értelem ambivalens folyama. Tán
Galambként olajfaággal is mutatkozott mézszavú Pandora, s
Engedett még almát tépnem fénylő, ám férges fának Mennyejéből.
Takarodtam undorral lakomája színhelyéről, én, a főfogás, de
Átkarolt a szürkület, hol nyomomba buzgón szegődött a Szószegő, s
Nem szabadult béklyóm a Hajnal aranyfürtjeinek nimfazengésitől.
Csendes halált sem óhajt a bukott szív. Hisz Pandora éget még.
(2010. február 4.)
Immáron a helyes máglyán égek én. S el nem szalasztom a lehetőséget, hogy életem ne e máglyán érjen véget.
